Az absztrakt művészet nonfiguratív, tárgytalan, a hagyományos és realisztikus valóságábrázolás helyett más síkon érzékelteti a választott témát. Elvont kifejezésmód, ami több művészeti ágban, elsősorban a festészetben, a szobrászatban és az iparművészeti alkotásokban jelenik meg. Az absztrakt ábrázolás nem egy stílust fed le, a XIX. századtól megjelenve a modern, a posztmodern és az avantgárd irányzatok egyik kifejezésmódja. A kortárs festmények jelentős része absztrakt ábrázolás. Az absztrakt látásmód megjelenik az impresszionizmusban, a konstruktivizmusban és az expresszionizmusban is.
Egy absztrakt festmény nem jelenít meg realisztikusan tárgyakat, élőlényeket, helyette színekkel, geometriai alakzatokkal, azok dinamikájával és kapcsolataikkal dolgozik. A téma lehet valós fizikai táj, tárgy, élőlény, esemény, de ezek csak leegyszerűsített, elemekben, érzetek és benyomások képi megjelenítésében mutatkoznak meg. Nem az ábrázolás valószerűsége, hanem a téma keltette képzetek, élmények, hangulatok, dinamikák kerülnek előtérbe. Az absztrakt műveken is szerepelhetnek felismerhető formák vagy tárgyak, de ezek szerepe általában túlmutat a konkrét ábrázoláson és valamilyen mögöttes tartalommal bír.
A téma lehet elvont, de az ábrázolás akár teljesen öncélú is lehet, ahol a színek és a formák keltette látvány nincs közvetlen, ok és okozati kapcsolatban a valós tér egyetlen elemével sem. Ahogyan egy zeneszerző sem feltétlenül egy madárhangot vagy a tenger moraját próbálja művében utánozni, úgy ez a festőnek sem feltétlen feladata, miközben a zene és az absztrakt művészet is képes a tavasz érzetét megfogalmazni, vagy pusztán ilyen igény nélkül gyönyörködtetni vagy elgondoltatni.
Ebben a kontextusban, a Manajló András „Éjféli Jazz” sorozatból származó „Ritmikus Rezonancia” című alkotása, a kortárs absztrakt festészet kitűnő példája. Az absztrakt művészet a valóság tárgyilagos ábrázolásától eltávolodva, a színek, formák és dinamikák által hozza létre a művészeti hatást. Ebben a stílusban a fizikai objektumok nem a hagyományos értelemben jelennek meg, hanem inkább azokból eredő érzetek és benyomások képviselik a téma esszenciáját. A Jazz zenével ihletett Manajló festménye a nézőt arra ösztönzi, hogy a látvány keltette érzelmek és asszociációk révén saját maga fedezze fel a mű mélyebb jelentéseit, hasonlóan ahhoz, ahogyan a zene képes harmóniát vagy diszharmóniát teremteni az érzelmek szintjén.
Manajló András “Ritmikus Rezonancia” / Éjféli Jazz festmény sorozat
100 x 300 cm / diptichon, akril / alumínium panel, háttérvilágítás.
„A „Ritmikus Rezonancia” festményben mélyen belemerültem egy olyan világba, ahol minden ecsetvonás a jazz lelkes ritmusaival és a folklór művészet gazdag szimbolikájával rezonál. A szabadság, a véleménynyilvánítás és a hagyomány harmonikus keverékét igyekeztem létrehozni.” – Manajló András festőművész
Ahogyan egy zene is tud harmóniát vagy éppen pont annak hiányát előidézni egy térben, úgy egy absztrakt mű is alapvető hatással lehet környezetére. A zene is érzelmeket vált ki a hallgatóból konkrét képzettség nélkül is, ugyanígy az absztrakt alkotások befogadásához sem kell feltétlenül képzőművészeti előképzettség, elég ha engedjük, hogy a látvány keltette hatások magával ragadjanak bennünket.